Előzmények:

"Karintiában jó az idő". Előző évi esős salzburgerlandi kirándulásunk hazaútja legalábbis ezt erősítette meg. Akkor talán arra menjünk, katalógusrendelés (kb: 5 kg), internetes nézelődés. Jöttek az ötletek, egyre beljebb és feljebb, és a végén megint a Hohe Tauern Nemzeti Park közepében kötöttünk ki, nem messze Ausztria legmagasabb csúcsától a Grossglocknertől. Tehát közigazgatási értelemben Karintában nyaraltunk, Dél-Tirollal + "olasz" nappal megspékelve.
Karintia tartománynak szintén van egy szuper turizmus kártyája, amivel rengeteg dolog ingyenes (felvonók, panoráma utak, múzeumok, fürdők...) De 2005-től ebben a kisrégióban elindítottak egy új lehetőséget, hogy bizonyos szállásokhoz automatikusan jár egy hasonló turisztikai kártya (kicsit szűkebb kínálattal, de pl. ingyenes a híres panorámaút a Grossglockner Hochalpenstrasse. Akkor hát ezek közül a szállások közül választottunk, egy pénztárcabarát falusi szálláshelyet (Bauernhof).

Akkor Karintia és augusztus - a napfényes déli tartomány, és az állítólag kevésbé csapadékos hónap - na úgy nagyjából bejött.

További érdekességek Karintiáról:

Ausztria Kalauz - Karintia látnivalók >>

Utazás:

A száraz tények: menetidő 13 óra 40 perc - távolság 596km. Útvonal: Pécs - Barcs - Horvátország (Koprivnica) - Szlovénia (Maribor, Dravograd) - Ausztria (Lavamünd, Ferlach, Oberdrauburg, Grosskirchheim).
Horvátországban éjjel a sok 10 kilométeren felbontott úttest nagyon-nagyon lelassított, majd Szlovéniában javult a helyzet, sőt Maribor után, a Pohorje nevezetű kanyargós zöld szakasz kimondottan űdítő volt. Amúgy a hosszú menetidő oka a család két férfitagja:
1. Kis csapatunk egy 4 hónapos bátor kisfiúval bővült, úgyhogy minden nagyobb útba eső parkolóban, közepes fánál és vastagabb fűszálnál megálltunk táplálkozás céljából.
2. és én: bár reggel nyolckor már Karintiában voltunk, délután háromra sikeredett odaérni. A recept: az autópályát mindenképp kikerülni, sőt a főútvonalakat is, lehetőleg a legkacskaringósabb hegyi szakaszokat választva. Szóval jó ötletnek tűnt, hogy a tájból is lássunk valamit, de délután már mindnyájan beteltünk az amúgy gyönyörűl látvánnyal, és inkább már oda szerettünk volna érni. Azért sikerült.

Nézd meg itt ! Karintia nyaralás videó

Galitzenklamm - Assling vadaspark - Dél-Tirol

Az első úticél a 30km-re fekvő város(ka) Lienz, (amúgy Dél-Tirol tartományi fővárosa) melletti Galitzenklamm. Hamar megtaláljuk, a várostól pár kilométerre, délre a főút mellett, a valahol erre eredő és igencsak sekély, de sebes Dráva folyó mellett. A bejáratnál mindenki kap egy sisakot, aztán nekivágunk. Amolyan bemelegítő kirándulásnak kitűnő kis túra - kb. 1 óra, maga a szurdok nem zárt sziklafalak között vezet, de van vízesés, sziklába vágott fahidak. A hátihordozó tökéletesen bevált, baba nyugodtan alszik, csak vinni kell:) A következő állomás tovább délre egy Vadaspark Asslingnál. A főútról jó kis kacskaringó fel a hegyre mire elérjük.
Húúúh a távolban a Dolomitok csipés sziklái, havas foltok a csúcsok hasadékaiban...mint mondhatnék. (csak pécsieknek: kibírnák egy ilyen Mecsek panorámát). A vadasparkban viszonylag azért kevés állat van, na de milyen környezetben! Egy Szarvasbika 2 m -re tőlünk békésen legelészik, csak a hiúzok meg a vaddisznók vannak bezárva.

Galitzenklamm - séta a sziklák oldalán	A sisak használata kötelező!!!
Assling vadaspark - 1 euróért vicsorog a hiúz	Mesés kilátás a vadasparkból

Helyi kirándulás - Grosskirchheim Gartlwasserfall

A szállás kiváló, a gyerekek jól elvannak: sok-sok macska, tehénfejés (megtekintés), hinta. Grosskirchheimben bementünk az információs irodába bővíteni így sem csekély katalógusgyűjteményünk, majd egy jó kis játszótéren időztünk.
A faluból kb. 30 perces erdei séta a Gartlwasserfall nevű vízeséshez, teljesen oda lehet menni a széléhez, nagyon impozáns vízesés. A kis újonc miatt a program laza, nem sietünk, nem rohanunk, egy kis pihentető nyaralás.

Gartlwasserfall - vízesés a fenyőerdők ölelésében	Grosskirchheim - a szállásunk

Mallnitz - Bios múzeum

Másnap reggel - a fő kérdés akkor Grossglockner út vagy mégsem - ugyanis kicsit felhős az idő, félő hogy fent nem sokat látni. Kupaktanács... a "B" terv lép életbe irány Mallnitz. Megnézzük a BIOS természettudományi szerű múzeumot, kellemes szórakoztató program gyerekeknek. Egyik asztalon egy hölgy épp egy tehénszemnek tűnő tárgyat boncolgat a közönség (nagy?) örömére. Esőre áll...szerencsére közel a mallnitzi uszoda, ez nálunk mindig tuti siker a gyerekeknél.

Mallnitz - a BIOS múzeum bejárata	Csak erős idegzetűeknek! - A SZEM

Tre Cime - A Dolomitok "élmény"csúcsai

Ragyogó napsütésre ébredünk, összenéztünk, most vagy soha a Grossglockner megvár minket, irány Olaszország. A cél a Dolomitok híres hármas csúcsa, a Tre Cime di Lavaredo (németül Drei Zinnen). Sillian falucskánál gurulunk át a határon (bár erre csak az olasz nyelvű táblákból következtetünk, határátkelő mint olyan az nincs). Tiszta Ausztria, végül is szintén Dél-Tirol tartományban járunk csak az olasz párjában. Balra az út mellett gyönyörű kék tengerszem, kis szemgyönyörködtető pihenő.
Kicsit vaktában megyünk, de sikerül odatalálni a fizetős panorámaút kapuhoz, - húzós - (20 euró) a beugró, több helyen szigorúan 1-be araszolunk fel. Fennt tágas parkolók, csúúúcs... ráadásul három is van belőle, a középső 3 méterrel a 3000m felett. A látvány hihetetlen, a három csúcs az orrunk előtt lódul meg hirtelen magasba ugorva. Próbálom belegyömöszölni a fényképezőbe és a kamerába amit látok...reménytelen. Az ég olyan kék, hogy azt hittem ilyet csak valami szűrővel lehet fotóra tenni. Olasztudás zéró, megyünk amerre a legtöbben egy széles sétaúton, ami az Auronzó-menedékház mellől indul. A nyaralás csúcspontja ez a nap, az ember próbálja magába szívni, raktározni, tárolni ezt csipkés tájat, csúcsokat, völgyeket, eget... Hazafelé Sillianban megálltunk egy szép nagy játszótérnél.

TRE CIME DI LAVAREDO - szuper idő	A Dolomitok csipkés világa
A híres csúcsok	Pillantás a völgybe

Grossglockner - Franz Josefs kilátó

Következő nap akkor fölmentünk a híres panorámaúton a Grossglockner Hoschalpenstrasse -n. Az időjárás fokozatosan romlott ahogy felértünk a Ferenc József kilátóhoz. Igen erős errefelé a biciklis forgalom, és talán arra kell legjobban figyelni, hogy a végletikig elcsigázott sportemberek ne a kerék alá döljenek. Hihetetlen erős jeges szél fogadott minket, mintha Szibériába érkeztünk volna, pedig még napsütésben indultunk. Ebből aztán néhány vicces jelenet is következett: pl. egy holland család fürdőruhában érkezett (kocsiból nem volt érzékelhető a lehűlés), és fürdőlepedőt magukra csavarva szálltak ki az autójukból...aztán nagyon-nagyon gyorsan vissza is. Szerencsére nem volt teljesen borult az idő, úgyhogy láttuk a tájat. A kilátó kőfala alatt közvetlenül egy csomó mormota szaladgált fel-alá. Miután kicsodálkoztuk magunkat és megnéztük a kiállításokat (nem igaz ám, melegedni mentünk be) gondoltuk tovább megyünk, és a tavalyi nyaraláskor kimaradt, a hegy túloldalán lévő, de már Salzburg-tartománybeli vadasparkot (Ferleiten) megnézzük. Nekiveselkedtünk a hegynek, az idő azonban annyira elromlott - eső zuhog, látótávolság nulla - hogy meghátráltunk, irány vissza Karintia. Ahogy ereszkedtünk vissza, jött a napsütés is, úgyhogy egy levezető aranymosást még beiktattunk a nap végére.

Kicsit borult - de azért látni is valamit	Mormotalesen

A szűz ugrása

A borongós időjárásra tekintettel ma is "helyi" napot tartunk. Grosskirchheimben megnézzük az aranymúzeumot. Majd Heiligenblut felé félúton a főútról is látható Jungfernsprung - azaz a szűz ugrása - vízesést. Nemcsak az út mellé rakott kis kilátóról érdemes megcsodálni, rövid erdei túrával egész a lábaink elé ugrik a "hölgy".

A Jungfernsprung vízesés	Egy igazi aranyrög

Reisseck Bergbahnen - hát ez most kimaradt

A tegnapi felhőknek nyoma sincs, igazi kirándulóidőnek nézünk elébe. A cél a Kolbnitz faluból induló Reisseck Bergbahnen felvonó. Süt a nap ahogy csak tud, a föld alól is turisták bukkanak elő, 1 óra várakozás után kezemben a belépő. Nézem a jegyet: indulás még 1 óra múlva, lefelé valamikor késő délután...akkor ezt most hagyjuk, pedig állítólag megérte volna, és a időpontokat se veszik olyan szigorúan. De akkor és ott ezt nem tudva továbbállunk.
Most merre? Az egyik katalóguson láttunk egy nagyon szép kis vízesés-szerűt, ami a sziklákba kis gömböcskéket vágott és valahol erre kell lennie. (Két év távlatából sajnos semmi más nem jut róla eszembe). Meg is találjuk, tényleg nagyon szép, a gyerekek is élvezik a mászkálást a kövek között. Jól elidőzünk, szedünk 10 kg érdekes követ is, ami akár aranyércnek is elmenne, pár milligramm valószínű van is benne. Régen a környéken sok aranybánya, meg mosó volt.
Hazafelé az obervellachi strandot beiktatjuk.

Egy szép hely....valahol	...egy kicsit közelebbről

Itt a vége...

A végére egy igazi szenzációt hagytunk: a Flattach melletti szurdok a Raggaschlucht a program. Mit is mondhatnék, gyönyörű szép, valahol szinte teljesen összezáruló sziklafalak között visznek a falépcsők, vízesések zuhognak a lábunk alatt, aki erre jár ki ne hagyja.
A végére akkor még egy felvonó a gleccserek 3000 -es világába. (Mölltaler Gletscherbahn). Kétrészes, a középső állomásra egy kis vonatféle sikló visz, majd onnan egy kabinos felvonó 3150m -ig. Elég zord az idő odafent, de egy pulcsi + dzseki elviselhetővé teszi. A kilátás pazar, bár kicsit felhős az ég. Estére Magrit a szállásadó hölgy (a gyerek csak Margit néninek hívják),  egy búcsúvacsorát készít. Egész nemzetközi a mezőny: rajtunk kívül egy német és két olasz család a vendég. Kisebbik (ovis) lányunk az olaszok nagy örömére jó hangosan előadja a tőlem tanult "olasz" tudását: túútti-frutti, makkkaróóní, Fírenzze, píízza, Miláánóó, bolonyééze.......
Nagyokat mosolygunk az olaszokra, főleg miután kiderül kilétünk: áááá Bjúdapeszt bjúútifull - szól a dicséret az olasz és angol visszaadhatatlan keverékében.

A Ragga-szurdok - szűk sziklák között	itt Szibéria - te látsz valamit?!

Egy r(ázós) nyaralás Salzburg tartományban

Stájerország - Vad vizeken