Egy (R) ÁZÓS nyaralás Ausztriában


Kalandozások Salzburgerland tartományban.


Előkészületek:

Az egész úgy indult, hogy előző évben az Őrségben a magyar-szlovén-osztrák közelében nyaraltunk, és egy napra átugrottunk Ausztriába gyors, instant kirándulásra, egy még régi, főiskolás nyári gyakorlaton sok éve felfedezett szurdok, a Bärenschutzklamm megtekintésére. Nagyon megtetszett, az egész, úgy ahogy volt, a táj, a kisvárosok, minden…, pedig még csak épp, hogy 70 km-re utaztunk be az országba.


Szóval jövő évben csakis ebbe az irányba megyünk. Hosszú kutatómunka, útikönyvek (pl: a Nyitott Szemmel: Ausztria ), után Salzburg tartomány mellett döntöttünk. Ami elsősorban kitűnt, hogy egy nagyszerű turisztikai kártyája van a tartománynak a – Salzburgerland Card – ami 6 és 12 napos változatban kapható, és sok pénzt lehet vele spórolni (de tényleg). Rendeltünk interneten egy prospektust róla itt, így előre meg tudtuk tervezni az utat. (Több mint 100 oldalas, érdemes jól átböngészni, bőséges a választék) Amúgy az osztrák honlapokon hasznos információ található. (Szinte minden településnek, kisrégiónak, tájegységben saját honlapja van)


A szállás…, nos, hogy olcsó legyen a kempingezés mellett döntöttünk (ezt hamar megbántuk), méghozzá a terv szerint 2 naponta máshol (ez később változott). A szállásfoglalás az úgy zajlott, hogy küldtem egy legjobb tudásom szerinti e-mail-t németül a kiválasztott kempingekbe, mindenki válaszolt is: az ALLES OK-től a terjengősig.
A terv készen állt, füzetbe felírva minden, egy gyűjtőmappába naponként berakva a prospektusokból nyert településtérképek, információk minden. Autó telepakolva sátor, felfújható ágyak, kemping asztal, székek, főző, kaja, ruha-ruha-ruha, meg mi. Akkor nosza "labancország" jövünk …

 

További információk a tartományról:

Salburgerland Ausztria Kalauz

Salzburg tartomány - Ausztria Kalauz: Salzburgerland látványosságok, turizmuskártya elfogadó helyek >>

 

Indulunk – amúgy július van

Hajnali 2 óra körül indultunk Pécsről a 7 és a 3,5 éves lányainkkal, (szakadó esőben). 6-kor értünk sűrű ködben a határra, majd amint lehetett fel az autópályára, de hamar ott is hagytuk, mivel menthetetlenül bedugult, úgyhogy jöhetett a „minden faluba rakjunk 3 körforgalmat” osztrák népi játékon át az út Grazig. Admontnál hajtottunk le, az első úti cél, az útikönyvek által dicsért Gesäuse tájegység felé. Kisebbik lányom aki az indulás óta most ébredt fel, kedves egyszerűséggel konstatálta „milyen nagy hegyek”. Elmentünk Hieflauig, majd visszafele egy kis bekötőúton Johnsbach nevű kis faluig, tényleg nagyon szép a környék. Az Enns folyó végigszáguld a két oldalon magasodó sziklák komor ormai között. Láttunk egy raftingos csapatot akik épp egyik társukat menekítették ki, majd továbbálltak. Szép volt ez a vidék, de később sokkal szebb dolgokat is láttunk.

Nézd meg itt !

   

 

Wolfgangsee – a (nekem) hideg Balaton

Folytattuk az utat a Salzkammergut régió Wolfgangsee nevezetű népszerű taváig. Szállást itt előre nem foglaltunk, az első kempingbe bementünk, volt hely így is. Amúgy, nagyon kultúráltak a kempingek errefelé, a vizesblokkok, meg úgy általában. A szél nagyon erősen fújt, ezért a sátor felállítása már önmagában is nagy mutatvány volt.
Közvetlenül a parton vertük fel szemben a Schafberg csúcsa magasodott. A szél miatt a lányok kaptak két sapkát, úgy bóklásztak körbe. A víz 20 fokos, ekkora szélben felnőtteket nem csábított fürdésre. (Másnap már lehetett fürdeni) A víz az viszont rendkívül tiszta, a hattyúk és a táj rendkívül romantikus egyveleget alkotott. Reggel a St.Gilgen-i városházán próbáltuk megvenni a Salzburgerland kártyát, de zárva volt (pedig megkérdezetem, hogy nyitva lesznek –e), úgyhogy elmentünk a közeli Bad Ischl-be, ahol sikerült megszerezni. A Kaiservilla parkjában épp valami veteránautó találkozó ért véget, és sorban jöttek kifelé a szebbnél szebb autók. Később kiderítettem, a minden évben megrendezésre kerülő "Ennstal Classic" nevezetű oldtimer verseny felvonulását láttuk.

Viszamentünk St.Gilgen-be és az első kártyás lehetőséget igénybe is vettük. Zwölferhorn-Seilbahn – kabinos felvonó. A völgyi állomás a városka kellős közepén van a főút mellett, nem lehet eltéveszteni. Ez volt az első felvonó, úgyhogy ment a szájtátás, meg a jaj de szép, meg az azt nézd ott. Igazi képeslapszerű a kilátás kb. 5-6 csupa kék tó látszik, ejtőernyősök szálldogálnak a közelben. Az idő kitűnő, fent sem volt hűvös. Kicsit továbbmenve a dombok mögül hihetetlen panoráma bontakozik ki, sötétzöld fenyvesek, üde zöld rétek (az elmaradhatatlan tehenekkel), a távolban hatalmas hófoltos hegyvonulatokkal. Sok túraútvonal vezet innen a környékre, mi csak nézelődtünk és egy szendvicset fogyasztottunk a jó levegőn. Késő délután a St. Gilgen-i uszodát látogattuk meg. Kb. 25m-es a fedett medence, rendezett hely, van strandja is a tóhoz.

Wolfgangsee Wolfgangsee
Wolfgangsee - A Salzkammergut egyik gyöngyszeme
Készül a vacsora, 3 m-re vízparttól
Zwolferhorn St. Gilgen

Útban a Zwölferhorn tetejére, fotó a felvonóból - a kilátás pazar

St. Gilgen főtere, kedves osztrák kisváros
Zwolferhorn Bad Ischl
Szendvics a magasban, távolban egy fehér vitor... (nem) - hegycsúcs
Bad Ischl, az Ennstal-Classic oldtimer verseny résztvevői

 

Hallstatt – az ékszer városka

2 éjszaka után sátorbontás (esőben - haha). Irány Hallstatt, egy gyönyörű kisváros óriási hegyekkel körülvéve a Hallstatter See partján. Itt hajókáztunk egyet meg nézelődtünk, ez nem Salzburg tartomány, hanem Steiermark, de közel volt és megnéztük, hát megérte.Itt jegyzem meg, hogy minden nagyszerűen ki van táblázva, helységek , utak, nevezetességek. Innen tovább indultunk nyugatra, Gosau felé. Egy rövid, kiadós nyári zápor elkapott minket szerencsére pont út közben.

Hallstatt a képeslap városka
Szűkre szabott óváros

 

A Gosau-tó – alpesi poszterképek

A cél egy kabinos felvonó - Gosaukammbahn - ami közvetlenül a Gosausee mellett van. Na, ez is egy „juj de szép” hely, a háttérben a Dachstein nyugati 3000 m-es havas csúcsai. (Nem, ez túlzás 2995 a csúcsmagasság) Ahogy emelkedik a fülke úgy bontakozik ki a látvány, a mély kék tóval, hegyekkel. Sokat készültünk erre a nyaralásra, rengeteg prospektust végiglapoztunk, mindig azt gondoltam, a bennük szereplő gyönyörű fotók, képek, speciális időben, géppel és feltuningolva kerültek a lapokra, tévedtem. Most itt álltunk, és mindez itt a szemünk előtt élőben, valóságosan...A tó mögött van egy kisebb tó is, ahová tudtommal túraútvonal vezet. A fülke itt sokszemélyes kb. 10-12 fős. Ja igen, mivel nálunk a kicsi nem igazán akart sokat menni, én meg nem akartam végig vinni, a túrázások úgymond rövidek lettek. (Felvonóba be – fent ki- fényképezés, videózás – „de szép hegyek”- „szomjas vagyok”- „mikor megyünk játszótérre” – nézelődés – rövid túra - felvonóba be – lent ki- „mikor megyünk játszótérre”). Itt fényképeztük a „poszterképeket”. Olyan hihetetlen a táj, mintha egy poszter elé álltunk volna.

Ahogy emelkedik a fülke úgy bontakozik ki a látvány...
Gosausee - egy gyönyörű tengerszem a Dachstein lábánál - Vigyázz rabul ejt!
Poszterkép - a háttér igazi!
Fotó alulról - szép kék

 

Abtenau – nyári szánkópálya

A szállás a közeli Abtenau-i kempingben. (NEM ESETT az eső!!!). A kemping mögötti hatalmas füves dombon kipróbáltuk a fekve legurulást a lejtőn, jó be lehet gyorsulni, lett is rosszullét belőle. Mármint nekem, a gyerekek simán bírták. Gyerekeknek fürdés a kemping medencéjében. Reggel újabb felvonó következett, de ez nyitott volt ún. ülőfelvonó. (Abtenau- Karkogel Doppelsesselbahn ) A beszállás az érdekes volt, mentek körbe a kötélpályán ezek az ülőbigyók és mikor oda ért hozzád kirúgta a lábad te meg elegánsan beleestél az ülésbe, a kiszállásnál is figyelni kellett „na most ugorj és futás”. Ez főleg kisgyerekekkel volt nagy élmény. Szép nyugisan halad, fölfelé lehet nézelődni, bámészkodni. Lefelé nem jött vele senki, mert le lehet nyári szánkóval is menni!!! Jó hosszú a pálya (2km), egy kis kocsiba kell beszállni, van egy bot, amivel fékezhetsz, és valami sínen közlekedik az egész. Egész be tud gyorsulni, és a kanyarokban kapaszkodni kell, jobb híján a fékbotba. Nagyon élveztük! Előttem ment a nagyobbik lányom, mivel elég óvatosan haladt, és mögöttem már jöttek, kénytelen voltam fele úttól magam előtt tolni. A pici a feleségem ölében ült. Ezt nem szabad kihagyni, főleg ha nem ült még az ember ilyesmin.

Abtenau: a felvonó - nyári szánkópálya bejárata
Jó a levegő!

 

Lammerklamm – itt tévedtem el, Gollinger-vízesés - és ezt nem találtuk meg

Ez után Golling felé indultunk, útközben Scheffau falucskánál megálltunk megnézni a Lammerklamm szurdokot, ez már a Lammertal völgye. Az út kb. 40 perc, vissza is erre lehet jönni. Van egy híd a végén, tovább nem érdemes menni, már nem lesz semmi. Útközben elkapott az eső minket (haha), úgyhogy gondoltam elmegyek a végéig, és az országúton visszamegyek a kocsiért, de mivel rossz irányba indultam, kitartásom ellenére se volt meg a parkoló, és mikor letelt az utolsó „na most itt lesz”, visszafordultam. A séta a zuhogó esőben másfél órát tartott, mialatt a családocskám már tipródott miattam. Persze a másik irányba elindulva 10 perc alatt meglett a kocsi. Ez után elindultunk Golling-ba egy vízesést megnézni (Gollinger Wasserfall ), de bár ki volt írva az irány , egyszer csak egy erdei úton találtuk magunkat, ahol nem tudtuk eldönteni, hogy ezt kocsival vagy gyalog kell –e megtenni. Szó se róla, nem sokat lehetett látni: eső hol esett, hol szakadt, hol szemerkélt, hűvös, borongós is volt, a kemping ahol gondoltuk volna megszállni nem volt szimpatikus, úgy hogy felmerült a „menjünk inkább haza” javaslat. Aztán kinéztünk egy másik kempinget Salzburg felé, Hallein mellett és elindultunk. Az eső elállt, a kedv visszatért, a Gollingi vízesést pedig nem találtuk meg, pedig ott van - valahol....

Lammerklamm: a bejárati tábla
Valószínűtlenül türkizzöld víz

 

Jó az idő - állatkert - fröcskölés

Másnap szép napos idő volt!!! - Salzburg elővárosában (Anif-Hellbrunn) megnéztük az Állatkertet Salzburg ZOO szép volt, a gyerekeknek nagyon tetszett, innen 2 percre van egy kastély Schloss Hellbrunn - ahol vízzel működtetett középkori játékok voltak, kis színház figurákkal. Közben a legváratlanabb helyekről lespricceltek vízzel. A kastélyt mi nem néztük meg, meg Salzburgot sem (hát nem vagyunk nagy városnézők), így bő 1órába telt a nézelődés. Ezután a Salzburgtól nem messze fekvő Grossgmain melletti szabadtéri skanzent látogattuk meg - Salzburger Freilichtmuseum - átvágva egy kis keskeny, néhol 21%-os emelkedésű úton. Hatalmas területen egy csomó régi ház van tájegységenkénti csoportban, berendezve korabeli módon. Akit érdekel az ilyesmi, jól szórakozik. Gyerekeknek izgalmas játszótér is van vizijátékokkal és várral, csúszdával. Van egy kis kiülős étterem is, ahol az „Almjause” (almuzsonna) ízeivel ismerkedtünk - tepertővel töltött gombóc meg ilyesmi.

Schloss Hellbrunn - locsolkodás
Salzburg állatkert
Salzburg ZOO - ásító farkas
Grossgmain - skanzen
Játszótér a skanzen közepén
Almjause - tepertőkrém a gombócban

 

Délre tartva - a Salzach völgy

Reggel délfelé vettük az irányt, Gollingtól lefelé (nem az autópályán utazva) van egy másik szurdok, a Salzachöfen, de annyira egy nagy szám (a többiekhez viszonyítva). Ezután következett a Werfen melletti Erlebnisburg Hohenwerfen nezvezetű gyönyörű vár. A várhoz kis erdei kaptató vezet fel, lustábbak "vár taxival" is mehetnek. A környezet a háttér egyszerűen mesebeli, óriás sziklák, rohanó folyó, hatalmas kőfalak. Sólyomröptető bemutató van azt hiszem napi kétszer, ami szintén nagyon érdekes. Először kis galamb méretű madarakkal kezdik a végére kb. 2 m szárnyfesztávú madár a búcsúzószám. Azt gondoltuk, a végén még a házisárkányt is kiröptetik. A várban csoportosan körbevezetnek, és elmesélik a vár történetét. Van mutatványos (udvari bohóc) bemutató is. Lehet kérni magyar nyelvű kis magnót ami tartalmazza az idegenvezetés szövegét.

Innen pár km-re délre visz egy bekötőút Werfenweng felé, ahol egy szép völgyben 6 km-t utazva van egy teljesen új kabinos felvonó, ami 1800-m re visz fel. Idilli, bámulatos a környezet. Fent a panoráma szó szerint 360 fokos, körbe-körbe hegyek-völgyek, virágos rét. Figyelni kellett, mikor megy le az utolsó felvonó, nehogy fenn ragadjunk a hegyen. Egész nap szép napos idő volt.

Burg Hohenwerfen - sólyomröptetés - (más kép nincs, pont kimerült a fényképezőgép)
Werfenweng felvonó - a tehenek mindenütt ott vannak

 

A Gastein-völgy - esik... akkor élményfürdő

A szállás egy St. Johann-i kempingben, ahol újra esni kezdett az eső. Ezért másnap a Gastein-i völgybe látogattunk el egy fedett melegvizes élményfürdőbe . Közben Dorfgasteinben megálltunk van itt egy kabinos felvonó (Gipfelbahn Fulseck 14) de egy órát kellett volna várni, mert épp szünetelt a menet úgyhogy továbbmentünk. (Van olyan felvonó ami a nyitva tartás alatt folyamatosan üzemel, s van ami pár órás időközönként megy.) A fürdő Bad Hofgastein-ban van (Alpen Therme Gastein ), vadonatúj, a környezet szintén nagyon szép, ajánlom mindenkinek. Van két belső vízi csúszda, a víz jó meleg, jól éreztük magunkat. A közvetlen parkolója fizetős, de a városközpontban van egy nagy ingyenes parkoló, közel a fürdőhöz. Ugyanitt van egy másik felvonó, majd a nem messze levő Badgasteinben még kettő, de mivel későn jöttünk ki a fürdésből lekéstük. (mind a háromra érvényes a kártya, de vagy-vagy alapon (Stubnerkogel, Graukogel, Schlossalmbahn )

 

Liechtensteinklamm - hát ezt látni kell

Másnap még mindig esett, egy közeli Baumaxban vettünk egy erős fóliát a sátorra, mert lassan kezdett beázni, nekem meg a türelmem fogyni. Pedig minden olyan gyönyörű.... na ez van. A gyönyörű zöld füvet azt már értem..., itt központi állandó locsolás van, csak most beragadhatott...a program. Nem akartuk kihagyni a könyvek szerint a legszebb szurdokot, a neve: Liechtensteinklamm , ami itt St. Johann am Pongau mellett van. Lassan de biztosan érlelődött a gondolat, hogy kempingbe többet nem megyünk. Zuhogó esőben is végigmentünk a szurdokon (kb. 45perc - 1 óra) nagyon megérte egyszerűen csodaszép, a szűk sziklák között robog végig egy folyó (patak), a végén van egy nagy vízesés. Ezt nem szabad kihagyni!!! Egy előnye volt a csapadékos időjárásnak: víz az rengeteg volt a mederben, a falakon, a réseken a lyukakon , a sziklákon kétoldalról mindenhol ömlött a víz. Egyébként rengetegen voltak így is. Tervben volt egy közeli felvonós kirándulás, de az időjárásra való tekintettel töröltük.

Liechtensteinklamm - zuhog- zuhog- zuhog
Szurdokvölgy - ezt látni kell !

 

Felhagyunk a nomád életmóddal

Az eső szakadt (ezt írtam már?), elindultunk az újabb foglalt kemping felé Taxenbach nevű kisvárosba , azon gondolkodva, hogy ilyen időben egyáltalán hogy állítjuk fel a sátrat, mit teszünk a vizes cuccokkal, mit tudunk megnézni. Ekkor jött (jöhetett volna előbb is) az ötlet, hogy keressünk valamilyen más szálláshelyet, ezért bementem a helyi turistairodába, illetve csak az ajtóig, felkaptam egy szálláskatalógust, és találtunk is olcsó szállásokat. 1000 méter magasan kinéztünk egy parasztgazdaságot (Bauernhof). Megálltunk, volt szabad hely, megegyeztünk 30 euróban/család/nap reggelivel. (Megkérdezeztem és reggeli nélkül mennyi? a kérdést sem értették, és nem a magyar akcentus miatt, ah kelet-európai turistának se könnyű lenni). Amúgy, nem volt így sokkal több, mint egy átlagos kemping. (az 18-24 euró között változott, zuhanyozás nélkül, azért valahol külön kellett fizetni). Voltak állatok: kutya, macska, kacsák, nyulak, libák és persze tehenek. Kisebbik lányom a nyelvi korlátokkal mit sem törődve kipakoltatta a tulaj néni fészerét ahol az unokái kis traktorjait, biciklijei tartotta, igazán jól érezték magukat. A bizalom teljes körű volt, egyszer mondták, hogy most elmennek, és hol a kulcs ha visszaérünk (a kertitörpe mögött a ablakban :) Késő délután elmentünk a közeli Kaprunba uszodázni (Hallenbad Optimum) A másnapi reggelinél kiderült, hogy tulajdonképp ez jobban megéri, ugyanis kora délutánig nem éheztünk meg.

 

Hohe Tauern - Ausztria csúúúcs hegyvonulata

Az emeleti szobánkból a kilátás pazar volt (délután:) , havas csúcsok, völgyek, a Hohe Tauern háromezres világa, itt az orrunk előtt. Reggelente csupa tömör párafelhőben ébredtünk, 5-6 fok, nyirkos levegő. Aztán lassan kitisztult, de általában kisebb nagyobb megszakításokkal esett, és 11-12 fok fölé nem nagyon ment a hőmérséklet (július 10!!!), ez hát a Salzach völgye. Állítólag augusztusban kedvezőbb az időjárás, és szerintem mi úgymond „kifogtuk” az időt, biztos, hogy van sokkal jobb idő errefelé is. Másnap reggel Taxenbachban megnéztük a Kitzlochklamm nevű szurdokot (lehet, hogy ez a szurdokosdi mánia?) ez is egy nagyon szép hely. A szállásadó hölgy mondta, hogy valamelyik nap fáklyás (éjszakai?) túra is van. Vízmennyiség itt is volt bőven, de csak a folyóban, szerencsére ép hogy esett. Vannak kisebb barlangok is, ahol valami remete lakott régen. Nem mentünk végig, (egy részén le lehet vágni az utat) de kiváló kirándulást kínál a hely, csak kicsit kellemesebb időben. Következett a kapruni veterán autó múzeum (a Sport Kristall Hotel aljában van) (Oldtimermuseum Kaprun). Nagyon érdekes volt. Sőt! Nagyon nagyon jó, főleg ha valakit érdekelnek az öreg autók! A feleségem később el is határozta, hogy vesz egy BMW Isettát. Csak fényképezni lehet, videózni nem (elvileg).

Kaprun - Oldtimer múzeum
Taxenbach - a új szállásunk

 

Nyári hóember - a gleccserek világa

Ezután bár az eső szemerkélt, elindultunk a katalógus szerinti legdrágább (ez is kelet-európai megközelítés?) felvonóhoz. - Gletscherwelt Weisssee. Uttendorfnál balra fordulva a Stubachtal nevű völgyben találja magát az ember, ami egy szuper gyönyörű hely. Először csak lassan el kezd emelkedni az út (keskeny de jó), kezdenek elmaradozni a házak, kis vízesések jobb és baloldalon egyaránt, a felhőkből ki-kibukkanó tiszta havas csúcsok. Aztán az út meredekre vált számozott, nagy kanyarokkal, ahol kiírják az aktuális magasságot is. A forgalom gyér, egy autó jött egyszer de elengedtem inkább, had nézelődjünk. Felértünk a völgyi állomáshoz, a kocsi hőmérő 4 fokot mutatott. Beszálltunk a kabinos felvonóba, és csak ámultunk. Van egy középső állomás, ahol át kell szállni, és indulhatsz tovább, de ez már a hó birodalma. Az egyik oldalon egy hatalmas szikláról vízesések szállnak alá, és befehéredik minden. Kiszállás több mint 2300 méter magasan, 30 centis hóban a Rudolfshütténél. A nap olyan erősen tűzött, hogy csak hunyorogva lehet nézni, a hideget nem nagyon érezni. Hógolyózás, hóemberépítés a további program, meg próbálunk valamit megörökíteni ebből a hihetetlen július közepi napból. Nálunk ez a hely 10-es pontszámot kap. Napszemüveg mindenképp kell, hogy láss valamit (nekünk is volt, de a kocsiban) és naptej is jó, ha van, könnyen leéghet az arcunk. Fent már nem kellett izgulni az eső miatt, mivel ott hó esett. Indul innen még egy ülőfelvonó is (akkor nem üzemelt), aki még magasabbra vágyik.

Stubachtal - a legyszebb völgy amit eddig láttam
Rudolfshütte, esik a hó - 2300 m
hóember nyáron - 2004. július közepe
Éljen a nyaralás!!!

 

Európa legnagyobb vízesése - Krimml vízesés

Következő nap a Krimml vízesés a program. A vízesés mellett van egy kiállítás a vízesésről, néhány vízi játék meg ilyesmi. Ez a gyerekeknek érdekes lehet, de azért nem túl nagy szám. (WasserWunderWelt ) A vízesés három részből áll, mi csak az alját néztük meg, gyalogút visz felfelé, jó sokan voltak itt, szinte tömeg, ami kicsit zavart. Az út a közepéig egyébként 1 óra, a tetejéig 2 óra (a kiírás szerint). Hazafelé megálltunk Mittersillnél a Hotel Kogler uszodájában lubickolni – beltéri csúszda is van. (Hallenbad Mittersill ) Másnap a rauris-i völgyet fedeztük (volna) fel, de sokáig nem jutottunk. Raurisban felmentünk a (Hochalmbahn ) felvonó középső állomásáig, ahol van egy aranymosóhely.  Maga a hely nem nagy szám, régen tényleg aranybányák voltak erre, de nem gazdaságos a kitermelés. A tulaj szépen elmondta, és megmutatta az aranymosás rejtelmeit, és mosott nekünk négy kis aranymorzsát, amit kis üvegfiolába rakott. Aztán mi is próbálkozni kezdtünk, vagy egy órát lötyköltük, mostuk a sárt. Találtunk is fénylő valamiket, meg szép köveket, hogy aranytartalmú –e, ki tudja. Sajnos újra nagyon eleredt az eső, úgyhogy elment a kedvünk a további kirándulástól, és hazamentünk összepakolni, mert reggel indulunk haza.

Mossuk az aranyat, az eső meg minket
Kiállítás a vízesésnél - Wasser Wunder Welt
 
Európa legnagyobb vízesése - látni és hallani kell! - három lépcsőben 380 m-t zuhan a víz
 

 

Panorámaút az Alpokon keresztül - Grossglockner Hochalpenstrasse

Reggel fél kilenckor indultunk hazafelé a Grossglockner Hochalpenstrasse nevezetű úton át. A könyvek szerint Ausztria legszebb útja ez (igen az). Úthasználati díj van (26 euró amiből a kártyával 2,20 –t elengednek.) A bejárat előtt van még egy vadaspark-játszópark Ferleiten-ben, de mivel épp esett (nocsak) továbbmentünk. A út előtt ki van írva valahol, hogy melyik az utolsó benzinkút a panorámaút előtt. (Ciki ha kifogy fent a tank) A jegy napijegy tehát oda-vissza érvényes. Az út nem túl vészes, széles és jó állapotú. Sok helyen van lehetőség félreállni, nézelődni. Az út nagy része 2000 körüli magasságban van. Sajnos az idő nem javult lényegesen, úgyhogy a hegyek szinte teljes egészében felhőbe burkolóztak. Először hófoltok jelentek meg aztán a hó kezdett esni, majd hó az út szélén de méteres magasságban, ahogy félretolták. Az út nem volt csúszós, mert fagyni azért nem fagyott. Az út mentén van néhány kisebb múzeum, ezek ingyenesek. Van néhány mellékút is, az egyiken mi is felmentünk az (Edelweissspitze). Elég keskeny, macskaköves és meredek az út. Fent állítólag több mint 30 db 3000 m feletti csúcsot látni. Mi mondjuk semmit se láttunk. Hógolyóztunk, majd távoztunk. Van még egy út a Franz Josef Höhe kilátóhoz, ide már nem mentünk fel, a következő évben viszont igen, érdemes. Az út egy idő után kezdett lefelé menni, és lassan újra kirajzolódtak a hegyek. Gyönyörűszép a táj. És ezzel át is értünk Karintia tartományba. „A napfényes Karintia” – így szól a tartomány szlogenje, és ez be is jött, mert a hőmérő 24 fokot mutatott, és teljes erővel sütött a nap, a két hét alatt ilyet ritkán tapasztaltunk. Rá egy évre karintiai nyaralásunk alkalmából ugyanez történt, Karintiából át akartunk ruccani Salzburg tartományba ugyanezen az úton, de az út felén a jó idő pocsékba váltott. Útközben valahol a Möll völgyben egy szép vízesést találtunk, közvetlenül az út mellett.(Következő évben kiderült a Jungfernsprung-ot azaz a "szűz ugrását" láttuk). Aztán rámentünk az autópályára és irány haza. Hát kb. ennyi volt. Az esős idő kivételével csak jót tudunk elmondani.

Alpesi keringő - sok-sok kanyarral
Karintiába átérve kitisztul az idő
Grossglockner Hochalpenstrasse - igazi panorámaút
Ignis reklám
Hó az út szélén, de méteres magasságban
Alagút valahol a tetején

 

 

Ami kimaradt:

Hallein sóbánya, werfeni Eisriesenwelt jégbarlang (előbbiekre nem nyújt ingyenes belépést a kártya), Zell am See és környéke, Sigmund Thun Klamm Kaprunban, Salzburg városa és még hosszan lehetne sorolni.
Nagyon érdekes volt, és rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Az idő ... hát ez bizony huncutkodott, de két év múlva kaptunk hét gyönyörű napfényes napot odafenntről. Ha érdekel itt találod : Stájer élmények.

A Salburgerland Card kártyával több mint 200 000 Ft -ot tudtunk spórolni, igazán megérte.


FONTOS: A fenti nyaralás 2004-ben történt, a Salzburgerland kártyával igénybe vehető látnivalók, egyebek köre évente változhat, előfordulhat, hogy a fent leírt helyekre már nem érvényes a kártya.